Utolsó röpke poszt

A cím félrevezető lehet; nem fejezek be semmit, az éven kívül. Igen, december 31.-e van, nálunk, Fehérváron szikrázik a nap, mégis pontosan a 0 fokos hőmérséklet uralkodik kint, és én határtalan boldogsággal ugrálok körbe-körbe - képzeletben. A valóság persze ennél elkeserítőbb, igaz, a vigyor az arcomon megmaradt, de a gépem előtt kucorgok, és még jobban szétverem a billentyűzetet, nem mintha nem ragadna eléggé amúgy is. Amint megláttam a chaten az értesítőt, majd a bejegyzést, kelletét éreztem, hogy ma írjam meg ezt a bejegyzést.

A mai bejegyzésem tárgya egy díj, mondhatni kitüntetés; Lauren Write, a Glimmer története-másképpen című blog határtalanul kedves és tehetséges írónőjétől kaptam ezt. Mindenki gondolhatja, hogy egy sima Dorothy Blog Awardról, vagy egy Liebster-díjról van szó, pedig amit kaptam, az közel sem ilyen: ugyanis, Lauren nekem, és 4 másik bloggerinának ítélte "Az év felfedezettje" díjat, amiért határtalanul hálás vagyok! ^^

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad, és linkeld be a blogját!
2. Válaszolj öt kérdésre, ami a díjhoz jár!
3. Olvasd el az első öt fejezetet, illetve az utolsó fejezetet annak a blogján, akitől a díjat kaptad!
4. Mondj véleményt a blogról!
5. Írd le, kiknek ajánlod a blogot!
6. Küldd tovább a díjat 5 embernek, de figyelj arra, hogy egy blogger/bloggerina csak egyszer kaphatja meg! 

Karácsonyi OFF~

Üdv, drágaságaim! ^^
Egy karácsonyi OFF bejegyzéssel készültem, vagyis most éppen semmilyen fejezettel, díjjal jöttem, hanem egy nagy bummal. Igen, így tudom jellemezni a most következő néhány bekezdést. Lesznek itt köszönetek, izék, és persze minden részhez egy kép, mert jót érzünk, ezért miért ne? Tehát katt a továbbra, nincs mit megbánni! ;)

2

Kedves Mindenki! ^^

Jep, Vincent már teljes káó, ennyit a szilveszterről

Vicky megérkezett, egy nappal karácsony előtt, a névnapján pontosan, és meghozta a második fejezetet, amit bizony rengeteg szenvedés árán hozott össze. Viccet félretéve, nagyon szépen köszönöm a 17 feliratkozót! Álmomban sem reméltem, hogy kettő aprócska rész után már ennyien követitek a sztorimat, és a visszajelzéseitek alapján még tetszik is nektek ;) Ez ad nekem némi önbizalmat, ráadásul ha éppen iskolaidőben, reggel hatkor olvasgatom a kommentjeiteket, az megadja a hangulatomat egész napra. Köszönöm a csodálatos RockH-nak, a bétámnak, hogy - könyörtelenül bár, de - nagyon gyorsan lebétázta a fejezetet, remélhetőleg elnyeri a tetszéseteket! 
 Itt és most Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok, és Boldog Új Évet! ^^

We've been all alone
Stuck in our little zone
Since 1987

Értem jön. Csak hátrálok, ujjaim szorosan kulcsolódnak egy csavarhúzóra, amivel előtte szörnyű dolgokat műveltem. A szellem egyre csak közeledik, amitől még inkább bepánikolok. El kell rejtőznöm, de sürgősen, különben nekem annyi. Szemem egy roncsolódott nyúl testére vetődik, és a megoldás villámcsapásként hasít az agyamba. Egyébiránt tényleg villámokat szórt az egyik nagyra nőtt, szürkés felhő. Az ördögi kis démonokra fittyet hányva a jelmez mellett termek, majd miután tisztázom, hogy teljesen üres, akcióba lendülök, és kisebb-nagyobb sikerrel végül a zöldes műanyag biztonságot nyújtó burkot fon körém. A szellemek meghátrálnak, ezt látva pedig egy fellélegzéssel tarkított nevetés szakad ki belőlem. Ám a vigyor gyorsan lehervad az arcomról, a pánik ismét eluralkodik rajtam - rugópattogás képében. Először csak a mozgolódásom visszhangjának hiszem, de mikor valami hideg, fémes cső ér a bőrömhöz, és átszakítja a vékony szaruréteget, a fájdalomtól…