Drága olvasóim! c:
Nagyon szépen köszönöm a sok-sok pozitív visszajelzést, amit a prológusról írtatok, és a 3 díjat! Valamint, el sem bírom hinni, hogy már a prológus után 8 feliratkozót kaptam, és rengeteg cserelehetőséget! Egy szóval, köszönök mindent, mindent, és mindent! <3
Most pedig meghoztam az első fejezetet, igaz, nem lett maratoni hosszúságú, de én megpróbáltam mindent beleadni c: Véleményeket még mindig fogadok, kellemes borzongást! <3
Nagyon szépen köszönöm a sok-sok pozitív visszajelzést, amit a prológusról írtatok, és a 3 díjat! Valamint, el sem bírom hinni, hogy már a prológus után 8 feliratkozót kaptam, és rengeteg cserelehetőséget! Egy szóval, köszönök mindent, mindent, és mindent! <3
Most pedig meghoztam az első fejezetet, igaz, nem lett maratoni hosszúságú, de én megpróbáltam mindent beleadni c: Véleményeket még mindig fogadok, kellemes borzongást! <3
It's like there's so much more
Maybe you've been in this place before
We remember a face like yours
You seem acquainted with those doors
A napfény mindig is bántotta a
szememet. Akárhányszor kitettem az utcára
a lábamat, valamiért minden egyes alkalommal utánam
szegődött, és csak birizgálta a lila szempáromat. Pedig mikor kimegyek a szabadba, az mostanában
elég ritka alkalom. Az árvaházból körülbelül hat hete rúghattak ki,
azzal az indokkal, miszerint „22 évesen már nem vagyok gyerek”.
Így
kötöttem
ki mostani tartózkodási helyemen, ami egy lepukkantabb, de
annál inkább barátságosabb albérlet – legalábbis számomra. Eddig volt egy lakótársam
is, de nem annyira nyerte el tetszését a sötét, komor hely, úgyhogy
máshova
menekült. Hogy mi üthetett belé, az mai napig
rejtély, mindenesetre egyedül nekem sokkal jobb, mint több
emberrel a nyakamon. Egyetlen élőlénnyel
osztom meg a levegőt: egy szürke, aprócska macska a lakótársam
már
fél
hónapja,
akire a Scott nevet aggattam, és tökéletesen is hallgat rá.
Ó,
plusz még egy lelket kell elviselnem hetente egyszer: egy Mr. Wittner
nevű öregembert, akitől bérlem
a lakást. A keresztnevét nem árulta el, ez pedig felettébb
furcsa, hiszen általánosságában mindig tudni lehet a kiadó
nevét. Legalábbis a filmekben ezt láttam.
Sosem fogom megbocsátani senkinek, aki az étteremhez
köthető,
azt, amit tettek velem. Bármit megtennék, hogy
megbosszuljam azt a bizonyos dolgozót, aki miatt 16 évet árvaházban
töltöttem,
lelki és testi terrorban, állandó komor kedvvel. Szülők,
testvérek, barátok nélkül. Én, Vincent Reginald Shepard, most
megfogadom, hogy felkutatom szüleim gyilkosát, és
pontosan ugyanúgy végzek vele, mint ő legfontosabb
személyekkel az életemben. Reginald. Pontosan. A szüleim
születésemkor nem elégedtek meg
csak a Vincenttel, hanem mindenképpen szerettek volna egy második
nevet adni nekem. Végül apa nevét örököltem, őt hívták Reginaldnak. A Vincent pedig a Violából
következett,
amit anya kapott a saját szüleitől. Szörnyűséges ez a visszaemlékezés.
Most pedig, úgy döntöttem, hogy kimerészkedek
rejtekemből, és meglátogatom a pizzériát,
Dominic után kutatva. Ha kell, felforgatom az egész helyiséget,
de meg kell találnom. Beleugrok a cipőmbe, magamra aggatok egy fekete kabátot,
majd ezt mind kiegészítve egy lila sálat tekerek a
nyakam köré, majd az ajtó felé
indulva megtorpanok. Előttem Scott áll, és
nagy, szürke szemekkel bámul, majd fejével a fogas
felé bök. Azonnal tudom, mit szeretne, úgyhogy
leakasztom a pórázt, felteszem a macskára,
majd elégedetten lenyomom az ajtó kilincsét. Bizony, az én különleges
képességem
az, hogy meg tudom sétáltatni a macskámat. A lépcsőn
lefelé lépkedve megfordul a fejemben, hogy biztos
jó
ötlet-e
ez, de már késő a gondolkodásra, mert a
nagy bejárati ajtón kívül állok, gyorsan az orromig felhúzom
a sálam, és megteszem az első
lépést
olyan nehézséggel, mintha épp akkor lépnék
a Hold felszínére. Miután felmérem a terepet, és biztonságosnak
nyilvánítom, elindulok a pizzéria
irányába. Scott büszkén
kapkodja kis lábait, én pedig óvatosabban, de annál
nagyobbakat lépdelek előre. Sokan megbámulják
macskasétáltató attrakciómat, de én nem törődve velük, tovább megyek. Öt perc után
egy nagy építményhez érek, melynek tetején
egy medve, egy nyúl, és egy csirke, amit én
mindig kacsának nézek, tornyosul, hirdetve az étterem
nevét: Freddy Fazbear’s Pizza. Az étterem eredeti
neve Fredbear’s Family Diner volt, még 1983-ban, de anya elmesélése
szerint az akkori főattrakciók meghibásodtak, ráadásul egy szerencsétlen kisfiúnak
sérülése
is történt a régi animatronik, Fredbear miatt, akinek a
szájában kötött ki a lurkó –
fejjel előre. Azóta az egész arculat megváltozott, és
most, 1992-ben egész jól megy az étterem sora. Az ajtót
benyomva egy adag gyerekbe ütközök, akik azonnal, kérdezés
nélkül
lecsaptak Scottra, én gyorsan felkaptam a házi
kedvencemet, és a gyerekekre fittyet hányva a pulthoz sétálok.
Egy szőke hajú, húszas éveiben járó srác érdeklődik, miben segíthet, én
pedig az igazgatóhoz kéredzkedek be. A srác
előhúz egy kagylós telefont, és
a főnökéhez betelefonálva maga után
hív.
Az igazgatói irodában pedig egy elég termetes
alakkal találkozok. Nem beszélünk sokat, csak elkérem
az ott dolgozók listáját, de ő vonakodik. Elkezd felsorolni egy
rakatnyi embert, aki valaha ott dolgozott, majd mikor egy Dominic nevű
emberhez ér, a levegő megfagy körülöttem: az illető teljes neve
Dominic Wittner. Ismerős. Az úr elmondja, hogy már
jó
ideje nem dolgozik itt, és albérletek kiadásával
foglakozik. Abban a percben minden leáll körülöttem, csak egyetlen gondolat futkorászik
a fejemben: attól az arctól béreltem lakást, aki megölte a szüleimet,
ráadásul
még
fizettem is neki, amiből ki tudja, talán újabb
és
újabb
fegyvereket vásárol magának, hogy még több
emberéletnek vessen véget. Bal kézfejem remegni kezd, mire a másik
karommal odakapok, és minden szó nélkül
elsietek a pizzéria közeléből is. Nem csoda, hogy az igazgató
utánam kiált, hogy mi szándékom
lenne ezzel, de én már nem figyelek rá. Csakis
egyetlen dologra összpontosítok.
Berontok a kis lakásba, és azonnal a konyha felé
veszem az irányt. Scott elhelyezkedik a kanapén, nem szerette volna végignézni,
amit teszek, valószínűleg megérezhette, mit tervezek. Bár
kétlem,
hogy egy macska a gondolataimba látna, de hát itt már bármi megtörténhet. Kirántom a legelső dolgot a fiókból,
ami a kezembe akadt, ez jelen esetben egy fakanál, amit azzal a mozdulattal vissza is
teszek, végül végső kétségbeesésemben egy vajazókésen
állapodik
meg a tekintetem. Az idegesség teljesen eluralkodik rajtam,
megragadom az említett eszközt, és mielőtt ismét ajtócsapkodásba kezdek, elhaladok a tükör
mellett, és meglátom saját magam. A látványom
visszataszítóbb, mint valaha: szemeim vérben
úsznak,
ver a víz, szám kicserepesedett. Ám
ezzel jelen pillanatban képtelen lennék foglalkozni,
levágtatok az ajtón, és konkrétan betöröm Dominic ajtaját. Az úr
az ablakában áll, majd mikor az ajtó,
közepénél
törötten
a földre zuhan, ijedten fordul hátra. Lassan, de biztosan lépkedek
felé, arcomon már gúnyos, de egyben agresszív
és
debil mosoly húzódik.
- Nem emlékszik rám? – kérdezem, bár semmit nem szándékoztam
mondani, mégis a düh beszélt belőlem.
- - Dehogynem, én adtam ki magának a lakást
–
néz
rám
kérdőn,
mintha megkérdőjelezné a tényt, hogy tőle bérlek.
Ezzel felhúzza az agyamat, arcomról lehervad a vigyor, és
inkább vicsorgássá alakul át.
- - Ne nézzen hülyének – közeledem hozzá, ő
pedig hátrálni próbál, de a fal megakadályozza
ebben. – Mindent tudok. Nem rémlenek ezek a szemek? –
nyitom óriásira szememet, így tökéletesen
látszik
lilasága – legalábbis úgy tűnik a tata szemüvegének
üvegén.
Az öregember kicsit hunyorog, majd mikor jobban megnézi
a szemeimet, hirtelen megriad, és futásnak eredne. Elállom az útját,
és
a nyitott ablak felé terelem.
- -
Kérem, ne tegye! – kérlel
az öreg, de én már hajthatatlan vagyok. –
Megbántam, és őszintén sajnálom! – a hangja már remeg, de
egyáltalán nem hihető, amit beszél.
- - Az egy dolog, hogy megbánta. DE ATTÓL
MÉG
NEM JÖNNEK VISSZA A SZÜLEIM! – süvöltöm, majd egy nagyot lökök
a tata mellkasán, aki így elveszti az egyensúlyát,
és
átfordulva
az ablakpárkányon, a beton felé zuhan. Nem nézek
oda, azt nem bírnám, csak egy puffanást,
reccsenéseket, és egy üvöltést hallok, majd minden elhallgat, és
végre
kihajolok az ablakon. Az öreg a földön fekszik, egy nem kis vértócsa
kellős közepén, pontosan úgy, ahogy anno
a szüleim is. Bőre teljesen elfehéredett, orrából
és
színtelen szájából ömlött a vér, mint minden más testrészéből
is. Elvigyorodom, és egy elegáns pörgés után utána hajítom a vajazókést,
aminek semmi hasznát nem vettem ugyan, de mégis
jól
jött
megfélemlítés gyanánt. Kilépkedek az ajtón, majd a lépcsőn
felfelé sétálva megszorítom a korlátot,
és
ijedten nézek magam elé. Mereven állok, mellkasom másodpercenként
kettőt emelkedik és süllyed, agyamban pedig cikázik
a gondolat, miszerint egy szörnyeteggé váltam. De egy másik
pillanatban ismét eluralkodik rajtam a bosszúvágy, lábaim megindulnak, végül
hátam
mögött
becsapom az ajtót, elzárkózva minden és mindenki elől.
Éljeeen, végre első fejezeeet! Vagyis:
VálaszTörlésDrága Vicky T.!
Hosszas várakoztatásunknak meg lett az eredménye, mert ez a fejezet is, ugyanúgy, mint a prológus, nagyon jó lett, és most már ezzel foglak nyaggatni: mikor lesz a második fejezet? ☺
Ölel és pusszantás!
Chestia
Ui.: első kommentelő az első fejezethez, mert ezt így stílusos! ☺
Drága Chestia! :3
TörlésTényleg jóra értékeled? Mert h igen, akkor kicsattanok az örömtől! ☺ Köszönöm a sok biztatást, igyekszem a második fejezettel c: És, hogy tetszett Vincent kis attrakciója? :3
Pussz,
Vicky
Ui.: Az első kommenteddel mindent vittél, így végre ez egy stílusos oldal lett, LÁJK Á BÁSZ! <3
Drága Vicky T.!
TörlésVincent attrakciója nagyon ott volt, akár ezerszer és ezerszer is újraolvasnám! ☺
Ölel és pusszantás!
Chestia
Ui.: hát igen, erről van szó, nagyon oda tetted magad! ☺
Erről van szó. ☺
TörlésSzia! :)
VálaszTörlésÚristen de jó!!! *-----* Alig várom, hogy hozd a folytatást, de siess vele! :)
U.I.: Like a boss? Jacksepticeye talán? :3
Drága Liza! c:
TörlésKöszönöm szépen a kedves szavakat, igyekszem! *-*
Ui.: Eredetileg OwnMcKendry-nek szántam, de aztán rájöttem, hogy Jacksepticeye is <3 Ő is nagy favoritom. *-*
Uu szia Vikii! :3
VálaszTörlésLátom, ismét nagyot alkottááál :D ( mármint nem úgy, hanem érted... :O )
Ugyi vaagy, csak gartulálni tudok, csak így tovább :)) :) a helyesírási hibákat, még azért ellenőriztesd le néha, valakivel :) És a szinonímák sem illenek néha, a helyükre :D De még mielőtt túlzásba vinném a kritikáát, be is fejezem :)
Csak így tovább, minden elismeréseem! :3 :) :)
P.
Sziaa :3
TörlésKöszönöm, bár nem lett túl nagy. :)
Azt hittem, a Word haverom jó gyerek, de úgy tűnik, elbénázta, már keresek egy bétát. :) A szinonímák közül melyikekre gondolsz pl.? :)
Köszi még egyszer! :3
V.
:))
VálaszTörlésMi lenne ha hosszú sztorikat írnáál? :) Hidd el, nem lenne jó! :D Egy csomó elkényeztetett olvasóval a hátadon :D Mindent, csak mértékkeel ;) :)
Helyesírás ellenőrzést, állítsd át magyarra... :O :) Én mindig is ajánlottam egyet... :) :)
Pl., a "látószervem"-szóra... :)) :) Tudtommal, nem orvosi tanácsadót olvasok :D :)
k :)) :D :D
Akkor Á? :)
Köszi az észrevételeket, de jó, hogy szóltál 😄 szivárvááány 🌈🌈🌈
TörlésKijavítok pár dolgot, szervusz 😆
Akkor most T.?
Szivárváány? :O :)) :) :)
TörlésHuu okéé :) Szilyaaa :)) :)
Na most jönne jól, ha három nevem lenne :DD :D
P.Á :))
Az egy szivárvány emoji akart lenni, csak a rendszer nem mutatja :)
TörlésNa az már vicces lenne, ha lenne harmadik neved :D
V.
Drága Vicky T.!
VálaszTörlésTe úristen milyen jó történet :3 megöllek ha nem folytatid :D
Rengeteg ölelés:
RockH♥
Na már írni se tudok.
TörlésNa Hédi-chan, ha a teljes nevemen szólítasz, az ablakon doblak ki :D amúgy köszönöm nagyon :3
TörlésV.