2015. október 28., szerda

A prológus jutalmaképp

Még mindig hitetlenkedve ülök a monitor előtt - nem, még nem a folytatás jön. 
A prológus óta eltelt 12 nap, és én el sem tudom hinni, hogy ez alatt az idő alatt mi történhetett, hogy ennyire megkedveltétek a prológus óta a történetet. Rengeteg visszajelzés érkezett mind Facebookon, mind itt, kommentben, amiknek nagyon örültem, még egyik blogomnak se volt ekkora sikere az első bejegyzés publikálásakor. 7 feliratkozót is kaptam, ezt hálásan köszönöm! c:
Mint ahogy sokan küldtek visszajelzést, mindjárt két díjat is pottyantottak a nyakamba, amelyeket egy bejegyzésben töltök ki, most el is kezdeném ezt a csodás folyamatot. c:

2015. október 16., péntek

0

"Thirty years since all this happened
Thirty years it took to rise
Blood on the floor and in their eyes
They took the bite and left them to die"

Az étterem csillogó, fekete-fehér kockás padlóján áll egy hat éves forma kisfiú, szülei kezét szorosan fogva. Magányosnak tűnik, ám mégsem látszik apró, lila szemeiben a sóvárgás a társaság iránt. Csak nézi a rengeteg maszkos lányt és fiút, akik mosollyal arcukon rohangálnak az asztalok között. A kisfiú nem rángatja anyukája kezét, hogy mehessen játszani, rohangálni és kiáltozni. Inkább csak felnéz rá, és megszólal:
- Anyu. Nem akarok itt lenni.
A nő egy mosollyal ajándékozza meg a csöppséget, megsimítja sötét haját, majd így szól: 
- Tudom, mit érzel, Vincent. Legszívesebben biztos otthon maradtál volna, és a kockáiddal játszanál, de szükséged van egy kis kimozdulásra.
A kisfiú, akit anyukája Vincentnek szólít, szomorúan biggyeszti le száját, és tanulmányozni kezdi fekete cipője orrát. Anyukája elindul, ezzel Vincentet is magával húzva eltűnnek a tömegben. A kisfiú a sok gyerek között feszeng, jobbra-balra kapkodja a fejét, nehogy valamelyik rókaálarcos fiúnak nekiütközzön. Ám semmit sem segít, ha kerüli a többieket: jobbról egy tizenéves lányt löktek neki, hátulról pedig egy négy éves fiúcska ütközik a hátának. Ám mielőtt menekülőre fogná, kijutnak a tömegből, és egy szabad asztalnál helyet foglalva, egy alkalmazott azonnal hozzájuk siet. Felveszi a rendelést, miszerint egy közepes, hagyományos Freddy pizzát kér a család, majd elsiet a konyha irányába. Körülbelül két perc múlva egy, már másmilyen uniformisba öltözött, harmincas éveiben járó férfi érkezik az asztalhoz.